Linux csomagkezelők

Ebben a cikkben megismerkedünk a csomagkezelőkkel , és megismerkedünk a Linux rendszerek két legnépszerűbb csomagkezelőjével: az APT-vel (Advanced Package Tool) és a YUM-mal (Yellowdog Updater, Modified) . Megvizsgáljuk a Linux csomagkezelők működésének alapelveit, összehasonlítjuk azok funkcióit és előnyeit, és megvizsgáljuk a gyakorlati alkalmazás példáit, beleértve a csomagok kezelésére szolgáló alapvető parancsokat és függvényeket.

A csomagkezelők az operációs rendszerek eszközei, amelyek célja a szoftverösszetevők, más néven csomagok telepítésének, frissítésének és eltávolításának kezelése. Egyszerűen fogalmazva, a csomagkezelők segítenek a szoftverek telepítésében, törlésében és frissítésében egy számítógépen. A Linux operációs rendszerben a csomagkezelők különösen fontosak, mivel automatizálják a folyamatot, biztosítva, hogy a rendszerben lévő összes program megfelelően és ütközések nélkül működjön együtt.

APT csomagkezelő

Általános információk

Az APT egy csomagkezelő Debian-alapú operációs rendszerekhez, mint például a Debian és az Ubuntu , amely tartalmazza az apt-get és az apt-cache csomagokat is . Szoftvercsomagok telepítésére, eltávolítására és kezelésére szolgál. Mint minden más Linux segédprogramnak, az apt-nek is intuitív szintaxisa van:

apt command option package_name

A leggyakoribb parancsok a következők:

update – frissítse a csomaglistát
upgrade – a telepített csomagok frissítése
install – új csomagok telepítése
remove – távolítsa el a csomagot
purge – távolítsa el a csomagot a konfigurációs fájljaival együtt
autoremove – távolítsa el a fel nem használt csomagokat
search – csomagok keresése

Az alapvető parancsokról a súgó részben talál információt :

Vagy egy átfogó kézikönyv megnyitásával:

man apt

A kézikönyvben megismerkedhet az összes elérhető paranccsal és mindegyik részletes leírásával. Kijelző példa:

Az alapvető parancsok mellett a felhasználók egy további argumentumot is használhatnak – egy opciót. Íme néhány közülük:

-y, --yes – az APT által esetlegesen megjelenő összes felszólítás automatikus megerősítésére szolgál
-q, --quiet – halkabbá teszi a kimenetet, azaz csökkenti a képernyőn megjelenő információ mennyiségét
-t, --target-release – lehetővé teszi az operációs rendszer célverziójának megadását a csomagok telepítéséhez vagy frissítéséhez
-f – kényszeríti a csomagok telepítését, még akkor is, ha vannak kielégítetlen függőségek
-c – megadja a használni kívánt konfigurációs fájlt.

Használati példák

Vizsgáljuk meg néhány parancsot és opciót a gyakorlatban. Példaként a Python3-at fogjuk használni. A kezdéshez frissítenie kell a csomaglistát:

apt update

Ezt követően folytathatja a telepítést:

apt install python3

Ha a jövőben el kell távolítani ezt az eszközt, akkor a következő paranccsal távolítsa el a csomagot:

apt remove python3

Vagy távolítsa el a csomagot a konfigurációs fájljaival együtt. Ez a parancs teljesen törli a rendszert a csomagtól és az összes kapcsolódó adattól:

apt purge python3

Napi használatra javasolt a telepített csomagok frissítése. Ezt a következő paranccsal lehet megkönnyíteni:

apt upgrade

Ugyanilyen hasznos az a parancs, amely eltávolítja a függőségként telepített csomagokat, de már nincs rájuk szükség egyetlen csomaghoz sem:

apt autoremove

Fontolja meg a hasonló példákat, de használja a lehetőségeket.

A csomaglista automatikus frissítése:

apt-get update -y

Az összes telepített csomag csendes frissítése:

apt-get upgrade -q

Az operációs rendszer célverzióját meghatározó csomag telepítése (például Ubuntu 22.04):

apt-get install <package_name> -t jammy

Összegzés

Az APT csomagkezelőről szóló fejezet végén érdemes megjegyezni annak előnyeit és hátrányait egyaránt. Az előnyök közé tartozik:

1. Csomagok széles választéka: hozzáférés hivatalos és harmadik felek adattáraihoz;
2. Könnyű használat: intuitív parancsok a telepítéshez, frissítéshez és eltávolításhoz;
3. Függőségek automatikus kezelése: feloldja a függőségeket felhasználói beavatkozás nélkül;
4. Biztonság: kriptográfiai aláírásokat használ a csomagok hitelességének ellenőrzésére.

A hátrányok közül érdemes megemlíteni:

1. Harmadik féltől származó csomagok korlátozott támogatása;
2. Lassú frissítések néhány más csomagkezelőhöz képest;
3. Egyes architektúrák támogatásának hiánya.

E hiányosságok ellenére az APT továbbra is az egyik legnépszerűbb és legmegbízhatóbb csomagkezelő eszköz a Linux világában, amely kényelmet és hatékonyságot biztosít a felhasználók számára a szoftverek telepítésében és frissítésében.

YUM csomagkezelő

Általános információk

A YUM egy csomagkezelő a Linux operációs rendszerhez, amelyet a Red Hat fejlesztett ki a szoftverek telepítésének, frissítésének és eltávolításának kezelésére. Standard csomagkezelő eszközként szolgál olyan disztribúciókban, mint az RHEL , a CentOS és a Fedora.

A parancs szintaxisa meglehetősen egyszerű és intuitív. Főleg kulcsszavakból és paraméterekből áll, amelyek meghatározzák a csomagkezelő által végrehajtott műveletet. Vizsgáljuk meg részletesebben a fő parancsokat.

Csomag telepítése:

yum install <package_name>

Csomag frissítése:

yum update <package_name>

Csomag eltávolítása:

yum remove <package_name>

Csomag keresése kulcsszó szerint:

yum search <keyword>

A telepített csomagok listázása:

yum list

A rendelkezésre álló parancsok teljes listáját a súgó részben tekintheti meg :

A szabványos parancskészleten kívül az eszköz további opciókat és zászlókat is támogat. Íme néhány példa ezekre a paraméterekre:

-C – konfigurációs fájl használata
-q – a kimenet elnyomása a további csendesség érdekében
-y – az interaktivitás letiltása
-v – a részletes kimenet engedélyezése
-e – kiterjesztett kimenet engedélyezése

A leggyakoribb zászlók a következők:

--installroot – telepítse a csomagokat egy megadott könyvtárba
--releasever – csomagok telepítése egy megadott kiadási verzióból
--exclude – adott csomagok kizárása a telepítésből
--allowerasing – lehetővé teszi a telepített csomagok eltávolítását az újak telepítése során
--nogpgcheck – tiltsa le a GPG ellenőrzést a csomagtelepítés során

A YUM konfigurálása konfigurációs fájlokon keresztül történik:

1. /etc/yum.conf – ez a fájl a program globális beállításait tartalmazza.
2. /etc/yum.repos.d – ez a könyvtár konfigurációs fájlokat tárol minden olyan adattárhoz, amelyből a YUM csomagokat tölt le.

Használati példák

Használjuk az Nginx-et példáink alapjául. A csomag telepítéséhez használja a következő parancsot:

yum install nginx

Csomaginformációk megjelenítése:

yum info nginx

Mutassa meg az Nginx elérhető frissítéseinek listáját:

yum check-update nginx

Frissítsen a legújabb verzióra:

yum update nginx

Távolítsa el a programot a rendszerből:

yum remove nginx

Frissítse az összes telepített csomagot a következő paranccsal:

yum update

Ha csak az elérhető frissítéseket szeretné ellenőrizni azok telepítése nélkül:

yum check-update

Térjünk át a bonyolultabb példákra, amelyek a korábban tárgyalt paramétereket és zászlókat foglalják magukban.

Telepítse az nginx csomagot kimenet és megerősítés nélkül az /etc/yum.conf konfigurációs fájl használatával:

yum -q -y -C install nginx

Frissítse az összes csomagot, a kernel kivételével, részletes kimenettel:

yum -v --exclude=kernel update

Távolítsa el az Apache-csomagot és minden függőségét, lehetővé téve a telepített csomagok eltávolítását a folyamat során:

yum -y remove httpd --allowerasing

Összegzésként

Mint minden eszköznek, a YUM-nak is megvannak az erősségei és gyengeségei. Előnyei közé tartozik:

1. A YUM egyszerű és intuitív felületet biztosít a csomagok kezeléséhez.
2. A csomagok telepítése vagy eltávolítása során automatikusan kezeli a függőségeket.
3. Lehetővé teszi a hozzáférést a több ezer, használatra kész csomagot tartalmazó központosított tárolókhoz.
4. Támogatja az automatikus frissítési funkciót.

A hátrányok között szerepel:

1. Sebesség. A végrehajtási idő lassú lehet, különösen nagy mennyiségű adat vagy lassú hálózatok esetén.
2. Adatbázis frissítések. Egyes műveletekhez a csomagadatbázis frissítése szükséges, ami lelassíthatja a csomagkezelési folyamatot.
3. Korlátozott támogatás a csomagverziókhoz. A YUM néha csak régebbi csomagverziókat kínál, ami problémát okozhat, ha a szoftver legújabb verziójára van szüksége.
4. Repository konfiguráció. Néha további tárolók beállítására van szükség bizonyos csomagok vagy verziók eléréséhez.

Összességében a YUM egy hatékony és kényelmes eszköz a Red Hat alapú rendszerek csomagjainak kezelésére, de mint minden szoftvernek, ennek is vannak előnyei és hátrányai, amelyeket figyelembe kell venni a használat során.

Csomagkezelőkre van szükség

Az APT és a YUM egyaránt fontos szerepet játszik a Linux szoftverek kezelésében, kényelmes hozzáférést biztosítva a csomagokhoz és a frissítésekhez. A szintaxis és a funkciók közötti különbségek ellenére ezek a csomagkezelők biztosítják a függőségek és a szoftverfrissítések hatékony kezelését. A választástól függetlenül minden csomagkezelő nélkülözhetetlen eszköz marad a különféle alkalmazások telepítéséhez, legyenek azok Linux szövegszerkesztők vagy bármilyen más szoftver.